Minden énem kibontakozása

Bocsánat, amiért eddig nem jelentkeztem, de nagy munkában voltam: a blogom átköltöztettem másik helyre. Ennek több oka is van (legfőképp a blog.hu nem éppen felhasználóbarát használata -pontosabban valószínűleg egy programozó-matematikusnak sem okoz problémát a használata, nekem sok(K)...) A másik blog viszont korlátozott, csak felhasználóknak olvasható, így ha lelkes követőm vagy és még nem küldtem neked meghívót, mindenképp kérj egyet! Írhatsz emailt, vagy az inda-n keresztül, facebookon, akár kommentelheted is ezt a bejegyzés, a lényeg: kedves olvasó, nagyon örülök NEKED, remélem nem fog sok kellemetlenságet okozni a váltás, és szeretettel látlak az új -szerintem gyönyörű blogomon!

A lényeg: gabisarok.blogspot.com !!!

Boldog Új Évet kíván minden kedves (lelkes) blogolvasójának! :)

Vagy ahogy az osztrákok mondják: wünscht euch einen guten Rutsch ins neue Jahr!

Bővebb bejegyzés amint visszatártem Pestről! :)

Az élet Bécsben továbbra is zajlik, bár egyszerűnek semmiképp nem mondható. Nem szeretem, amikor változnak a programok és nem tudok előre tervezni -és most épp ez történik. Ráadásul valahogy "kevés az idő" -ami elég furcsán hangzik tőlem... De már csak 18-at kell aludni, és mehetek dolgoni, a szuper új munkahelyemre, ahol már nagyon várnak engem! És hogy honnan tudom? :) Onnan, hogy tegnap írtam levelet a leendő főnökömnek, hogy milyen office van a cégnél (mert pl. már arra sem emlékszem, hogy magyarul milyen a 2003-as, németül meg még sose láttam, úgyhogy nem lenne rossz belenézni munka előtt, vagy az se mindegy, hogy német vagy angol.. persze a legjobb egy magyar 2007 lenne, de már egy német 2007-nek is nagyon tudnék örülni) Szóval, emiatt írtam a főnöknek, és a válaszának a vége az volt, hogy előszöris utánanézett ennek a veszprémnek és nagyon érdekes, amit a wikipedian talált róla, másodszor a levél vége kb a következő: "ha még kérdése lenne, nyugodtan forduljon hozzám. jó utat magyarországra, és vigyázzon magára, és jöjjön "jól" vissza" -ez valahogy németül természetesnek hangzik, magyarul sose mondanék ilyet, talán az épségben a jó szó erre.. Szóval ezzel fejezte be a válaszát! :) Aminek persze nagyon örültem!

A másik, ami szuper: kaptam "madárláttát"! Azaz a síelésből hozott nekem Peti egy flakont! (amit megpróbáltam lefényképezni, és a századik rossz próbálkozásomnál közölte, hogy csak napfényben fogok tudni olyan képet készíteni, ami visszaadja a színét. Merthogy tűzpiros! Gyönyörű! És a hőt is tartja, de pici (4dl), nőcis, és nem olyan ciki elővenni, mint egy rozzant kólásüveget, ami teával van utántöltve. Holnap megpróbálok fényképet készíteni -természetesen napfényben, és akkor csatolom ide a képet :)

Arra jutottam, hogy itt az idő arra, hogy kicsit magam legyek és elmélkedjek. Nagyon izgalmas év van mögöttem, rengeteg élménnyel, rengeteg eredménnyel, fontos tettel, erőfeszítéssel -és végre aratással! Mert tudjuk: “Tapasztalatainkból semmit sem tanulhatunk, csak abból, ha elgondolkozunk rajtuk.” (Robert Sinclair) Meg már amúgy is hiányoznak a mérlegek és eredménykimutatások, itt az idő, hogy magamnak -magamról is készítsek egyet! Két ünnep között biztosan fogok a töprengésre szánni pár órát :)

Ma még egyébként karácsonyi vásároltunk Petivel, este pedig volt még egy karácsonyi-vásár kör (hiszen most jövő ilyenkorig már nem lesz!) majd becsomagoltam az ajándékokat :) természetesen most is rendesen elpiszmogtam rajta, és nem kevés cellux esett áldozatul ennek a hadműveletnek! De gyönyörűek lettek! :)

Ja és az orchideámon már két teljesen kinyílt virág van! :)

Mára ennyi jutott, holnap még lesz egy bejegyzés!

Az előző bejegyzésemmel csatlakozom mindazon emberek táborához, akik némasággal tüntetnek a magyar szabad sajtóért, és felháborítónak tartják, hogy korlátoznak minket az egyik alapjogunkban. Teszem ezt mindaddig, amíg a médiahatóség nem tiltja le a blogom csak azért, mert nem értek egyet ezzel a szabályzással. Vagy amíg ez a borzalom véget nem ér.

Ma egyébként kb. bármit olvastam a nagyvilágból, mindenhol a magyar sajtó szabadsága volt a fő kérdés:

Die Welt: Magyarország - Az Európai Unió szégyene

Frankfurter Allgemeiner Zeitung: Éles kritika a magyar kormányzásról

Die Presse: Az EU-nak azonnal fel kell lépnie Mo ellen

Amint Peti hazaér megkérem, hogy linkesítse, azaz a névre kattintve ugorjon fel, de ilyen nagyszabású dolgokat még nem tudok :)

A Die Welt-en jelent meg a kérdés, miszerint :Mit gondolnak Mo. fejlődéséről? 1117 leadott szavazat után a következő az állás:

1: 67% nagyon veszélyes, Mo-nak semmi helye az EUban. 
2: 18% Valamikor jön majd egy más uralom/kormány
3: 15% tök mindegy.

És lehet, hogy ők nem értik, nem tudják, nincs tiszta képük: de az emberek általánosítanak és hamar vonnak le következtetéseket: és európa ma így gondolja. És ráadásul azért veszélyes ez, mert már egy alap intelligenciát / érdeklődést feltételez, ha valaki német nyelvterületen magyarokól szóló cikkeket olvas...

no comment.

Kezdem a legelején: TARARARAMM, ELJÖTT A PILLANAT, AMIRE OLYAN RÉGÓTA VÁRTAM!!!!! VAN MUNKÁM!!!!!!! VAN MUNKÁM!!!!!!!!!!! HÁROMSZOROS HIP HIP HURRÁÁÁ!!!!!!!!!!! FELVETTEK!!!!!!!!!!!! JUHÉÉÉÉÉÉÉ!!!!!!!!!! VAN MUNKÁM!!!!!!!!!!!!!! HURRÁÁÁ!!!!

Kicsit részletesebben akkor: decemberben a felturbózott önéletrajzommal és újult lelkesedéssel vágtam neki az osztrák munkaerőpiacnak, és gyakorlatilag három hét keresés alatt találtam munkát! A cég neve Waagner-Bíró AG, és nagyon tuti dolgokat gyártanak! itt meg lehet nézni, hogy pontosan miket is -én a Stahl-Glas "részlegnél leszek:

http://www.waagner-biro.at/references/#/business-area/steel-glass-structures/

ezen kívül van még hídépítés, színpadtechnika, gépépítés (németről fordítva..) Szóval izgi és szép (főként az épületek gyönyörűek... kattintsatok a képekre további képekért!)

Ráadásul (egész korrekten) úgy vettek fel, hogy "rendes" controllernek ugyan most még kevés lennék, de nagyon akarnak engem, így felvesznek juniornak azzal a kiegészítéssel, hogy 6 hónap múlva újra leülünk tárgyalni a bérről és a feladatokról :) És így ugyan némiképp lejjebb adtam fizetésben, mint erredetileg normál controllerként szerettem volna, de 1. van fizetett túlóra, 2. a túlóra nélküli fizetés is az elfogadható sávban van :) meg az eddigi keresetemmel nyilván nem összehasonlítható... Plusz apróságnak tűnik, de a cégnél van támogatott ebéd (ami még magyar viszonylatban is kedvező, és összesítve ez is számít) Közlekedésileg monjuk kicsit bonyolult, ugyanis 2 átszállással lehet odajutni -de csak metróvonalon, összesen 35 perc alatt értem haza. Úgyhogy örülök, mint majom a farkának! És már most alig várom a január 10 = első ausztriai munkanapom gyönyörűséges szuper napját! Addig pedig még annyi időt, amennyit csak lehet, szeretnék a hazaiakkal tölteni! Plusz el kell intéznek csomó mindent a munka előtt: pl. a munkaügyi hivatalban, meg fodrászhoz szeretnék menni, meg a nagylajoson is össze kell még pakolnom... Nem fogok unatkozni, az biztos!

A szuper örömteli hírt egy szuper vacsival ünnepeltük -ahol is megígértem, hogy amint megkapom az első fizetésem, megint ünneplünk, csak én fogok fizetni! :) Már alig várom!

Ja és már van egy szuper ajándékom a Jézuskától! Pontosabban csomó szuperről tudok már, úgyhogy alig várom!!! Már csak 4-et kell aludni, és itt a karácsony! :)

És most egy rendhagyó gondolatsor következik:) Mégpedig Harry Potter mélyebb mondanivalójára fogok kicsit rávilágítani: The Mirror of Erised (magyarul nem emlékszem pontosan a nevére) a könyvben a kívánságok tükre, azaz ha belenéz valaki, azt látja, ami a szíve legmélyebb és legnagyobb kívánsága. Amikor Harry megtalálja a tükröt és belenéz -magát látja a szüleivel, családként. Dumbledore szájából hangzott el a szerintem ezzel kapcsolatban fontos mondat: a világ legboldogabb embere ha belenéz a tükörbe, magát látja! És lehet, hogy giccsesen hangzik,  de én jelenleg (apróságoktól eltekintve -pl. könyvespolc Bécsben) magam látnám benne. Mert mindenem megvan, amire most vágyom! (kivéve a fent említett könyvespolc, meg mondjuk íróasztal, de ezt persze nem célzásként mondom:) Főként, mert ez már igazából részletkérdés :)

Lapsi

Néha az ember (lánya) jó, néha pedig kivédhetetlen rossz híreket kap. Az elmúlt pár nap (szerencsére) egyetlen rossz hírét pénteken kaptam: lapsi javíthatatlan, és most működik ugyan, de mozdíthatatlan, azaz a mobilitás funkcióját teljesen elvesztette (még szerencse, hogy laptoppársnát kértem a Jézuskától karácsonyra...) Néha viszont szerencsére jönnek szuperebbnél szuperebb hírek, például telefonhívások, találkozók, érkezések.

Petitől <3

Kaptam Petitől egy mp3 lejátszót <3 merthogy náluk a cégnél karácsonyi ajándékokat osztogattak, és ő egy gyönyörűséges mp3 lejátszót választott -állítólag amikor meglátta még nem is gondolt rám (akkor még csak fekete és ezüst darabokat látott, deee :) meglátta a gyönyörű kéket :))) és hozott nekem egyet :) (állítólag a kollegái kérdezték, hogy magának lesz-e :D ez vicces lehetett..) A céges ajándék pedig azon látszik, hogy a hátulján van egy felirat, ronda sárga csíkokkal -még szerencse, hogy az nem látszik! Íme, csak hogy lássátok, miről van szó: egy királykék ipod shuffle, szerintem nagyon csajos darab!

Karácsonyi vásár szerettekkel :)

Szerencsére az elmúlt pár napban sok jó dolog történt velem: járt Bécsben anya és Merci is, jó volt velük lenni egy kicsit! Bár nagyon nagyon hideg volt... De mindannyiukkal ittunk puncsot, élveztük a fényeket, a giccset - de Bécsben vagyunk, itt a giccs valahogy normális... És nekem nagyon tetszik is! Az egész város gyönyörű fényekben úszik -utcánként más és más színekben, mintákban, stílusban, és más hangulatban, ennek ellenére nagyon egységes képet alkot, és a különbözőségek tökéletes harmóniában vannak! A kedvencem a hatalmas piros gömbök abban az utcában, ahol a legnagyobb Body Shop bolt van :) (ezt azért írtam, hogy tudjátok: még nem raboltak el az ufók, és nem is változtatott meg a külföldi lét..)

 Sajnos anyát nem vittem el az egyik legjobb karácsonyi vásárba, de szerencsére Merciékkel elmentünk! Ez az Altes AKH (azaz az öreg kórház) parkjában lévő kicsi vásár, és az a jellegzetessége, hogy osztrákoknak és nem turistáknak készült :) Azaz az itteni átlagember németül beszél (és nem magyarul vagy szlovákul) és a puncs a rathausi-hoz képest alkoholt nem csak nyomokban tartalmaz.

Ma este csináltunk itt Petivel képeket -természetesen csak és kizárólag azért, hogy Nektek is meg tudjam mutatni :)

A karácsonyról még egy vicces történet: Peti ma egyeztetett apukájával, hogy mi legyen a karácsonyi menü és egyszer csak mondta: "ja és Gabi üzeni, hogy nem sértődne meg, ha lenne kocsonya!" -na itt majd lefordultam a székről :D Valóban mondtam Petinek, hogy tolmácsolhatná a kocsonya kérést, de ennél azért diszkrétebb verzióra gondoltam!

 Orchideák

virágoznak, virágoznak, viráhoznak! Életemben először ÚJRA virágot hoz egy orchideám, és nem kellett anyához se rehabra vinnem! ÉS még a szülinapomra kaptam Mercitől egy olyan orchit, amit már ő nevelt -és ahogy szombaton megszakértette- virágot hoz! Háromszoros hip-hip-hurrá elveszett botanikus lélek Gabinak :D

Velem ennyi publikus történt az elmúlt pár napban, ÉS már alig várom, hogy jöjjön a karácsony, és hazamehessek hozzátok!

  de rendesen! Rekord hideg ausztriában a hegyekben (-26fok) és rengeteg hó... (ez olyannyira jelentős, hogy tegnap óta minden interjút a szokásos "könnyen idetalált" kérdés helyett az időjárás megbeszélésével kezdtünk... Ezeket a "small talk"-okat egyébként nagyon szeretem, mert így már az elején látszik, hogy kommunikatív vagyok és nyitott, de mindig visszafogom magam, hogy azért ne legyek fecsegős. Állásinterjú-stratégiám már van rendesen :)

 Érdekes egyébként, hogy az ember mikor hogy teljesít. Például tegnap nem voltam a helyzet magaslatán (nem is értem) ma pedig brilliíroztam :D Mintha két teljesen külön ember lenne, az egyik középfokú német nyelvtudással, a másik folyékonnyal. Az egyik szétszórt, a másik rendezett. A lényeg, hogy a tegnapi kiesés után ma már visszazökkentem :)

Volt egyébként egy érdekes esetem egy fejvadásznál. Általában az angol tudás tesztelése a következőképp néz ki: még németül megkérdezik, hogy akkor beszélek-e angolul, amire mondom, hogy természetesen igen, mire a következő "átvezető" mondatban már angolul mondja, hogy akkor nem gond ha beszélünk kicsit angolul. Ez a nő viszont a következőt tette:

-Beszél angolul?

-Igen.

-Akkor ha én felhívom önt, maga a főnöke asszisztense, el tudná nekem mondani angolul, hogy a főnök nincs bent az irodában, de hagyhat üzenetet neki?

Na itt azt hittem, ez valami vicc :D

Ma egyébként a budapesti magammal teljesen ellentétesen viselkedtem :) rendelt Peti ugyanis egy csomagot, amit a fedex hoz ki. Ma amikor felhívtam őket kifejtették, hogy az időjárás miatt 1-2 napot késni fog, és nem is tudja megmondani, hogy mikor lesz itt. Erre én lecseszés helyett megkérdeztem, hogy akkor esetleg megadhatnék-e pár intervallumot, amikor biztosan itthon leszek. Természetesen adhattam. Fura, hogy anyázás nélkül is célba lehet érni (bár tény, hogy ez nem egy upc telefonos kislány vagy elmü-s idióta volt) Peti egyébként mesélte, hogy az időjárás miatt náluk azoknak, akiknek céges autójuk van be kell szállniuk a csomagkiszállításba, azaz pl. ha hazafelé útba esik, akkor elküldik vele, másképp nagyon lassan haladnak.

Bár mint mondtam tényleg durva a hóhelyzet, azzal indítottam a reggelt, hogy az első zebrán a villamossínen elterültem mint a nagyalföld (a szép kosztümömben természetesen) Bár ez még mindig jobb annál, mint amikor hazafelé láttam, ahogy egy mentő gyökkettővel kicsúszik a kanyarban.

Itt egyébként ha az időjárási viszonyok megkövetelik, kötelező a téligumi (okt valahánytól áprilisig) és ha valakin nincs téligumi, és belekerül egy balesetbe, akkor is őt hozzák ki hibásnak, ha vétlen volt. Mint amikor ha baleset van, és a vétlen sofőr ittas volt, mindegy hogy nem ő okozta a balesetet, ő lesz a hibás. Bár szerintem egyébként sem érdemes a téligumin spórolni, mert ez tipikusan az életünkkel játszunk kategória. Márpedig ezt nem érdemes kockáztatni...

A képek egyébként ma készültek, Bécsben.

Bréking: találtam egy nagyon tuti tojás nélküli csokissüti receptet! Kaárcsonyra tuti sütök egy adagot :))) (bár már belejöttem a konyhai tevékenykedésbe, és nagyon élvezem! ma mexikói volt, tegnap kínai sült tészta, anyának vörösboros pulykát fogok készíteni, hmmm:) lehet elkezdek egy receptes blogot is írni! Ez szuperül hangzik :)) Ha unatkozom, majd megcsinálom! (én, az IT zseni...)

Holnap jön anya meglátogatni, szombaton Merci, alig várom őket! Karácsonyig pedig puszi mindenkinek! (az ajándékok már itt sorakoznak, gazdájukat keresik! Kivéve Petié, mert akkor tuti nem bírnám ki, hogy megmutassam neki, márpedig meglepetés lesz -csak az ilyen jellegű titkok megtartásával hadilábon állok.... de ismertek, meg egyébként is így vagyok tökéletes :D )

Piros

Egy korábbi bejegyzéshez utólag megjegyzem: sikerült visszaszereznem a piros memóriakártyát, ugyan a telefonomban lévő kártyát adtam érte cserébe, DE megvan! :) mármint a piros :) Bár most egyáltalán nem tudok zenét hallgatni (a türkiz lejátszó elromlott, és így a telefonom használtam helyette -amihez Peti adott memóriát... Úgyhogy zenételen életet élek.

Lapsi

még nem jött meg az új alkatrész, úgyhogy továbbra is "fura üzemmódban" van, a könyves megoldással. Ez csak a semminél tutibb... mert így fázom a gép előtt...

Interjú

interjú hátán! Három nap alatt öt interjú -ki a király, hujujuj? :D Persze még fel kell venni engem, de azért ez nem rossz előjel :)) Egyedül a síelés okoz némi aggodalmat: az itteni munkaügyi központtól is arra a hétre kaptam időpontot, plusz a további interjúk... Hmm, azért nem panaszkodom!

Inkább megyek és felturbózom az angol tudásom, azaz némi szakkönyv után Harryt olvasok :D Na meg a hétvégén megnéztem két filmet angolul :D (annyira sz*r volt az idő, hogy sétálni se tudtunk elmenni...)

Karácsonyi vásár

ami lehetne gyönyörű is, és hétközben valóban az is! De hétvégén katasztrofális! Konkrétan, mint a heringek! Akkora tömeg van, ami szinte elképzelhetetlen... (pontosabban ha valaki utazott hétköznap reggel 7kor a 31-es buszon, amíg még nem csuklós busz volt... na kb olyan itt is. Csak hidegebb.)

Viszont már mindjárt itt a karácsony, amit nagyon nagyon nagyon várok :) Idén kivételesen egész normálisan tudok ajándékot vásárolni, meg készíteni -úgyhogy reszkessen mindenki!

Karácsonyi ajándékok

vannak azok az emberek, akiket ha megkérdezünk, hogy minek örülne karácsonyra azt válaszolja, hogy "nem tudja" vagy "neki mindene megvan". Na az ilyeneket utálom :D Mert ha ő se tudja, hogy mi jó neki, akkor én honnan tudjam? Na mindegy, szerencsére én sose tartoztam ezek közé -és azt gondolom, a szeretteim igen szerencsések azon hóbortom miatt, hogy NEM szeretem a meglepetéseket. Szeretem jó előre kitalálni, hogy minek örülnék a legjobban (most is listáim vannak és csak stratégiai átszervezések vannak rajtuk, hogy kitől mit kérjek...) ezután diszkrét utalásokat teszek (pl. "mire gondoltál, mit adsz nekem ajándékba?" vagy "ha nincs ötleted ajándékra ne aggódj, úgy örülnék.." és a titok nyitja, hogy mindezt időben kell csinálni (nehogy valaki előre gondolkodjon és beelőzzön valami meglepetéssel) ÉS ez az a pillanat, amikortól lehet örülni az ajándéknak! Bizony ám! Normál halandók karácsony vagy szülinap előtt egy héttel még nem örülnek, hogy ajándékot fognak kapni -DE én igen! Már hetekkel előre örülök és alig várom! :D És amikor megkapom, az az igazi öröm! Merthogy adigra már "felturbóztam" magam és bezsongott állapotban vagyok (tele a fejem a "milyen jó lesz ha meglesz" kezdető gondolatokkal) És így én sokkal hosszabban örülök -plusz biztos olyat kapok, aminek örülök! És egy cseppet se hiányzik a meglepetésérzés :)) (bár megjegyzem legutóbb elérzékenyültem, amikor anya előre megvett a névnapomra egy táskát, amit kinéztem, és teljes meglepetés volt! mert nem volt szó arról, hogy megkapom...) lehet hogy öregszem!

A karácsonyi ajándékozást egyébként főként a másoknak való ajándékozás miatt imádom! Általában már jó előre elkezdek "figyeni" hogy kinek mi a szíve vágyása (esetleg mire lenne szüksége, bár a szükségajándékok sose olyan jók, mint az ajándék ajándékok) aztán beszerzőkörútra megyek, alaposan feltérképezek, majd minden gyönyörűen -egymással harmonizáló papírokba becsomagolok :)) Nem túl környezetbarát, de ennyi nekem is belefér :)

Egyszerűen szeretek adni. Szeretem látni az örömöt mások arcán, néha a meglepődöttséget, hogy gondoltam rá. Egyesek szerint az igazi adás önzetlen -de el kell árulnom, az én adásaim nem önzetlenek: önző módon ezzel magamnak (is) szerzek örömet. És hiszem, hogy ezen a win-win szituáción túl egyszer visszajut hozzám minden, amit adok -illetve törleszem az eddig kapottakat. Így vagyunk egyensúlyban :)

Olvasónapló 3. - A katedrális

Híres, mindneki által dícsért, az első 300 oldalát elolvastam (még kb 700 van hátra) és nem olvasom tovább. Tök jó meg minden, de nem okoz boldogságérzetet -valószínűleg azért, mert egy cseppet sem boldog történet. Lehet, hogy egyszer még előveszem, de 300 oldal depresszió most elég volt. Pedig nem lenne rossz... (lehet én is elmentem amerikai irányba, és csak azt tudom értékelni, aminek boldog vége van? nem hiszem... bár lehet :D most őszintén: nem jobb egy happy end??? na ugye hogy jobb....)

Névnap

Ja és köszönöm mindenkinek a névnapi köszöntést! Nagyon örültem neki! :)

Tuti, ha az embert az interjú után 2 órával visszahívják, hogy jöhet a következő körre.

Tuti, ha az embert egy fejvadász felhívja, hogy az eddigin túl talált neki még egy érdekes munkát.

Tuti, amikor az ember legjobb barátnője a legféltetteb kincsét felajánlja neked -pedig csak egy kevésbé féltettet kértél kölcsön.

Tuti a takarítás utáni tisztalakás-illat! Amit a lazacos ravioli (én csináltam) , a frissen mosott ruha és a "Varézserdő" illóolaj tör meg. Hmmmm!

Nem tuti, ha az ember a metróban van (a "kétszintes" metró legalján -két metróvonal megállója is egy állomáson van, egymás alatt), beindul a sziréna és közli a hangosbemondó, hogy technikai okok miatt amilyen gyorsan csak lehet hagyjuk el a metró területét, de nincs probléma, úgyhogy legyünk nyugodtan. Mégkevésbé tuti, ha "egy emelettel fentebb" már érzed a füstszagot, majd mire felértél már jönnek a tűzoltók. Bécs, Weatbahnhof. Döbbenet.

Az sem tuti, hogy pont ezen a metróvonalon laksz, és négy megállót kell hazasétálni, amikor 1. brutál szél van, olyan igazi csontig hatoló, 2. csak emiatt az út miatt érte meg jobban napijegyet vennem, amit így bebuktam. Szóval még jobban is jöttem volna ki menetjegyekkel. De ez már csak részletkérdés, a hazasétálás mélyebben érintett mint egy euró. És ez a négy megálló most legalább harminckettőnek tűnt... A kavicsokról szót sem ejtve (ráadásul a legszebb téli cipőmben voltam -főként ezért akartam inkább metrózni... Hogy vigyázzak a topánomra, és óvjam a kavicsoktól..)

Egyébként ha már a bécsi metrónál tartunk, jöjjön egy pikáns történet (a mai Österreich -helyi Blikk címoldaláról) Történt ugyanis, hogy az éjszakai metrón egy pár enyhén itts állapotban nem tudták tovább türtőztetni maguk, és egymásnak estek... Ma reggel pedig az újságok címlapján meztelen fenekek láthatók (merthogy a szemfüles többi utas természetesen lefényképezte, videózta és beküldte az újságoknak) Tuti / nem tuti? Ezt mindenki maga döntse el :)

Öffener Bücherschrank

Ma hazafele találtam rá az egyik legszuperebb dologra, amit valaha láttam! Nyivános könyvespolc a neve, és szabadon ki-be lehet tenni bele a könyveket! Tahát ha olvasnivalót keresel egyszerűen odasétálsz és körülnézel! És persze, nem a legújabb slágerekkel van tele, de nagyon sokrétű, és ráadásul majdnem tele volt! Környezetbarát, felhasználóbarát, ember és kultúrabarát. Szinte ingyen van, és jobbá teszi a világot. Sok ilyen dolog kéne még! Találtm róla képet a neten, ez az : ) (van lista a wikipedián, hogy Németországban és  Ausztriában merre van ilyen, képekkel együtt)

Ez már a XXI. század Európája! És én szerencsére itt élek :)

Kavicsok

Talán a fenti képen is látszanak a kavicsok: itt ugyanis nem sózzák az utakat, hanem kavicsozzák. Nos, ezek azért akkora kavicsok, hogy a cipőn keresztül is érződnek, arról nem beszélve, hogy milyen hatással vannak a cipőim talpára: a két hónapja sarkalt cipőm újra kell sarkaltatni... Pedig a strapabíró sarkot kértem...

Konyhatündér-

Gabi :) Mostanában többször is serénykedtem a konyhában, és büszkén állíthatom: szupereket főztem és sütöttem! (Peti szerint is...) Már egészen elfelejtettem, milyen szuper érzés főzni! De nagyon élvezem! És ami még nagyon szuper benne: Peti mostanában rengeteget dolgozik (ez mondjuk nem szuper, de ez van) és mindig későn és éhesen jön haza, így nagyon nagyon örült, amikor volt mit ennie :)) És nem csak egy szelet kenyeret... (ráadásul a közeli pékségben kapható világklasszis tökmagos kenyeret "megreformálták", és már nem világklasszis, hanem átlagos. Mindezt 6,30 E/kg áron!!!! elég vad... főként egy átlagos kenyérért -ami mondjuk osztrák viszonylatbn átlagos, nem összehasonlítható a magyar felfújt műanyagízű fehér kenyerekkel. ) Vicces, de egy történet arról, hogy mennyire könnyű megszokni a jót: az osztrák kenyerek után amikor legutóbb otthon voltam vettem egy fél kiló tönköly zacskós szeletelt kenyeret -régen sokszor vettem ilyet, sokáig elállt.. Hát, most szinte fájdalmat okozott megenni......

Hideg

Rosszul bírom :( és nagyon hideg van.

És alig várom már, hogy jöjjön a nyár! Például, hogy ehessek epret! Meg málnát, szedret, barackot, szőlőt, szilvát, sárgabarackot, dinnyét (akarom mondani dinnyét nem) sárgadinnyét, áfonyát, egrest, cseresznyét és meggyet, friss almát... Nem vagyok telhetetlen :) Ja meg friss zöldspárgát, nyami! :)

Karácsony

Jön, jön, jön a karácsony! Nagyon nagyon várom! Már javában készülök az ajándékokkal, úgy néz ki, idén először nem fogok dec.24-én még vásárolni! Hurrá!!! És lesz karácsonyfánk! Szuper szuper szuper :)

Meditáció

Hétfőn meditálni voltam! Nagyon érdekes volt, és nyilvánvaló, hogy "valamiért ott kellett lennem"! Ne egy zümmögős, fennakadt szemmel mormogós meditációt képzeljetek el! Ez annál sokkal több volt. Igazából kis túlzással egy beszélgetés. Mindenki elmondhatta, hogy mi történt vele, mi a problémája, és megbeszéltük ezeket. A problémákra pedig megoldásokat kerestünk, a vezető segítségével (Isti, vagy a Mester..) Két dolog miatt is érdekes volt: senkinek nem mondott meg semmit, ehelyett olyan kérdéseket tett fel, amitől az ember maga mondta ki: hogy mi a valódi probléma, és mit kell tennie, hogy ne ez legyen. Másfelől érdekes volt az is, hogy mások problémái -amik engem abban a formában nem érintettek- is elő tudtak hozni egy-egy olyan mondatot, aminél a fejemhez kaptam, hogy "jé, tényleg!"! Nagyon sokat kaptam ettől a pár órától, nagyon sok gondolatot indított el bennem, ami segít ahhoz, hogy jobb legyek! Ez szépen hangzott :D

Lapsi

A laptopom egy ronda decemberi napon megadta magát, most "félmegoldással" működik, (konkrétan két könyvön van, ami két oldalról tartja és alá be van téve egy ventillátor) de Peti doktor kivizsgálta, megrendelte az elromlott alkatrészt a neten és amint itt van, meg is műti, így remélhetőleg hamarosan meggyógyul! :) Ami vicces benne: mielőtt elmentem itthonról (otthon hagyva elromlott lapsit) írtam Petinek papírra levelet: "A számítógépem egyszer csak magától leállt (be volt dugva) és azóta nem tudom bekapcsolni :( Nagyon szomorú vagyok miatta. aláírás.." Ezen Peti remek jót nevetett, merthogy szerinte hűen tükrözi a kétségbeesett szomorúságot, ami rajtam volt...

Nem vagyok egyébként babonás, de ez a laptop kérdés kibillentett. Keddenként ugyanis német órát tartok. Múlt héten késve tudtam elindulni, mert a SOSE használt mosogatógép MAGÁTÓL elindult! Most kedden késve tudtam indulni, mert a laptopom elromlott. DE elindultam. Odafele menet egy, a háztetőről lezúduló hókupactól csak az mentett meg, hogy egy virágbolt előtt voltam, és volt egy kicsi sátortető kihúzva a bold elé kitett koszorúk fölé -és én épp ezalatt mentem... Ekkor nagyon elgondolkoztam, hogy inkább haza kéne mennem, ennyi "jel" már túl sok. De elmentem, és ottfelejtettem az előzőleg megvett kenyeret!!! És másnap munkaszüneti nap volt (tegnap) amikor minden kajabolt zárva volt... Most egy darabig nem lesz német...

A bécsi karácsonyi vásár szerencsére sokakat kicsábít ide! :) Már alig várom, hogy gyertek! Sok puszi mindenkinek! (Andi, téged is nagyon várlak!!!)

Karácsonyfa

December elsején már nem ciki karácsonyról írni, nem? Csak mert nagyon várom -valahogy a havazás meghozta a kedvem! ÉÉÉS!!! ma bedobtak egy kika katalógust, a címlapon nagy karácsonyfavásár-reklámmal, amire PEti azt mondta: ha ennyibe kerül egy fa akkor igazából nekünk is lehet! :)) Merthogy kb magyar árakon volt! Azóta egy fokkal a föld fölött járok, mert lesz karácsonyfánk! Hmmm :) Tiszta mázli, hogy ebben bízva legutóbb kihoztam a karácsonyfadíszeim nagy részét (kivéve a még sose használt csúcsdíszt, az már nem fért be a csomagba) Remélem azért a lényeg mindenkinek leesett: sikerült! És igen! Lesz karácsonyfánk!!! Hurráááá!!!!! :)))

A karácsonyi ajándékokat is nagyon várom, merthogy előjött a kreatív énem (aki imád ajándékozni) és már csomó egyedi ajándék eszembe jutott! Úgyhogy alkotni fogok! Túl azon, hogy mindenki retteghet, mindenki örülhet is egy kicsit: garantált ugyanis, hogy rengeteg szeretet lesz az ajándékában :)

Férfi gondolkodás

Logikát akartam írni eredetileg, de minthogy épp a meg-NEM-értésükről írok, átjavítottam. Történt ugyanis, hogy kiderült: Peti gépe nem tudja beolvasni a frissen vásárolt memóriakártyát, mert túl nagy (4G)! És erre felajánlottam a segítségem, aminek a következő lett a vége: a laptopomba beépített olvasó simán olvassa. A fényképezőgépem úgyszintén. Kiderült, hogy Petinek elég egy 2G memóriakártya ÉS ő úgy gondolta, hogy NEKEM is jó biznisz, ha elcserélem az én PIROS-VIRÁGOS (2G) memóriakártyám az ő RONDA FEKETE kártyájára!!! Először nem értette, hogy ezzel a cserével mi a bajom! Aztán elkezdett azzal érvelni, hogy úgyse látszik, mert a gépen belül van. Tudom, de néha kiveszem, és akkor látszik! Értem én, hogy elvileg szuperebb a nagyobb, de... nem piros :( Na mindegy, elcseréltem vele, pápá piros fényképezőgéptokjával azonos mitájú piros virágos memóriakártya! (mert ugye ez kollekció volt...) Látjátok, mire képes vagyok Petiért?

Német-

oktatás! Juhéé, tegnap tartottam órát! És szuper volt (vagy legalábbis én nagyon élveztem.. bár én azt is élveztem, amikor az akkor kb 5 éves Zitával és Andorral iskolásat játszottam és én voltam a tanítónéni. Gondolom, ők erről másképp nyilatkoznának...) Ami viszont furcsa volt: egész meglepetést okozott, hogy készültem az órára! Azaz 1. előre kitaláltam, hogy mit fogunk csinálni, 2. megírtam egy szintfelmérőt, 3. összeszedtem az órához szükséges nyelvtant, 4. feladatokat gyűjtöttem a gyakorlásra. Hát, szerintem ez az alap, ha az ember órát tart, de ezek szerint ez nem minden tanárnak természetes. (persze ebből is látszik, hogy milyen zseniálisan jó vagyok :D) Ja igen, és házit is írtam :)) (elég brutálan néz ki, 90 mondat fordítása -pedig gyorsan lehet vele haladni, tehát "Kata iskolába megy", meg "apa fáradt" mélységű mondatok)

Álláskeresés

Felturbóztam az önéletrajzom (egy zseniális -kulcs- mondattal) és újult lendülettel vetettem bele magam az álláskeresésbe, innen gyorsan fog menni -nagyon koncentrálok erre! Kérlek ti is koncentráljatok, hogy "a lehető leghamarabb meglesz a szuper munka" :)) Bár én ennél kicsit többet koncentrálok, illetve mert -apát idézve- a szerencsét felkészülten kell fogadni -megteszek mindent, azaz készülök német és angol interjúra is, plusz ma is mutatószámokat nézegettem iparágakra (na ez finoman szólva sem túl izgi...) Illetve még pihenés közben is tanulok :) egyfelől a németóra is némi tanulás, másfelől annyira belelkesültem Harry7-en, hogy elővettem a könyvet és olvasom! (Köszi, Tilla!) Tudom, hogy már olvastam, tudom hogy nem is egyszer, deee annyira izgalmas! :D Ez megér egy külön bekezdést is :)

Harry 7 /I.

igen, igen, igen, láttam!!!!! HURRÁÁ!!! Ráadásul Zitával (és Ágival)! Mert ez akkor is egy igazi Zitás program! Mondjuk a film elég sötét-bár a könyv is sötét- nekem tetszett! És jót tett neki, hogy két részre bontják a könyvet: így fontos részlet alig maradt ki belőle, a történetek is csak minimális változtatást tartalmaznak, a mellékszereplők zseniálisak-csak sajnos keveset szerepelnek. Egyetlen dolog nem tetszett: néha túl hosszan mutatták a 3főszereplő magányos szenvedését... De persze, ez a könyvben is így van... Ettől még a film szuper, képi világ csillagos ötös, és (a lehetőségekhez képest) még humor is van benne :)

Önhipnózis

Gyakorlom az önhipnózist :) ez nagyon egyszerű: hétfőn Móváron voltam, ahol a hóesés után mindenki magasról tett arra, hogy lapátoljon, viszont enyhén olvadt, így minden tiszta latyak, hó és víz volt. A cipőm kb a 10. percben ázott át teljesen, és ekkor még 4 órám volt a vonat visszaindulásáig, kb 6 a hazaérkezésig. Úgyhogy elkezdtem magamnak mondani, hogy egészséges vagyok, és a szervezetem jól bírja a hideget, és ez meg s kottyan neki, és egészséges is maradok. És lám! Kutya bajom! Pedig rendesen átfagytam, mire hazaértem. Szóval ez jó módszer :)

Könyvélmény II.

Stephenie Meyer - A burok

Áááá, imádom Stephenie Meyert! A story elsőre durván hangzik, de a könyv zseniális! Az alaptörténet, hogy a földönkívüliek látják a földet és úgy gondolják, hogy ahol ennyi erőszak van az szörnyű hely lehet, ahol mindeki boldogtalan, úgyhogy ők meg akarják menteni az embereket, azáltal, hogy új "lelkeket" telepítenek beléjük, ami átveszi a test felett az irányítást. Csakhogy. Nem kalkulálnak azzal, hogy a testben már van egy emberi lélek, ami nem örül annak, hogy beköltözik egy másik (kicsit skizo) és a felnőtt emberek lelke tiltakozik is -felveszi a kapcsolatot a beültetett lélekkel és megpróbálja bojkottálni. Többet nem mondok, aki akar egy szuper könyvet, olvassa el (pontosabban az a nő, aki akar egy szuper könyvet...) és ne ijedjen meg az alap történettől!

Összességében nekem az a rész tetszik az egyik legjobban, amikor a betelepült lélek kifejti, hogy az ember milyen csodálatos: hiszen hall, lát, tapint, érez ízeket és illatokat! És ezekbe az "egyszerű, alap" dolgokba sokszor nem gondolunk bele, pedig ezek ténylg nagyszerű dolgok :)

Politika brrrrrr

Nem akartam eredetileg politizálni, de sokkban vagyok. Túl azon, hogy januártól moderálnom kell magam a saját blogomban (az új médiatörvény miatt) most olvasom az új alkotmány tervezetét és finoman szólva is ráz a hideg tőle. Pl. "az alapvető jogokat adott esetben "az erkölcsök védelme érdekében a szükséges mértékben" korlátozhatják" -tehát pl. ha az élethez való jogom korlátozzák -azaz kinyírnak- mert az Ő erkölcseiknek nem megfelelő a viselkedésem, akkor alkotmányosan járnak el. Azaz ha tüntet egy tömeg, akkor simán megoldás, hogy mindenkit kinyírunk. Ugyan néhány alapjogát (pl élet, szólásszabadság, stb) korlátozva van, de alkotmányos. Kettő. Belevették az alkotmányba a magzati élet védelmét -ahonnan már csak egy lépés az abortusztilalom. Alapjáraton én sem vagyok abortuszpárti, de nem gondolom, hogy jobb egy súlyosan beteg kisgyereknek megszületni, ha egy anya életét veszélyezteti a terhesség hagyni a magzat védelmében a nőt megahlni, vagy ha egy tizennégy éves megerőszakolt kislány nem vetetheti el a magzatot. Tehát jó-jó hogy magzati élet meg minden, de nem lenne fontosabb a már életben lévőket védeni? A magánnyugdíj megtakarításomról és öngondoskodásomról pedig már szót sem ejtek... Nem mellékesen a világban egyre több helyről jön negatív visszajelzés, hogy ez nem túl demokratikus... De ez úgy látszik, a kormányt nem hatja meg.

Egyébként szerintem érdekes kérdés, hogy mennyire nyilvánvalóan semmit sem ér, hogy ki mivel kampányol. A kormánypárt ugyanis -ugye- mindenre felhatalmazva érzi magát, mert meg lettek választva, holott -ELVILEG azért választották meg őket, ami ígértek, hogy tenni fognak: pl. megvédik a magánnyugdíjpénztárakat. Szerintem (az általuk oly sokat hangoztatott jó erkölcsöt figyelembe véve) arra kaptak felhatalmazást, hogy a programjukat megvalósítsák -és megvédjék a nyugdíjpénztárakat. Biztos vagyok benne, hogy ha áprilisban előjönnek ezekkel a tervekkel (hogy ezt csinálják, ha megválasztják őket) egy harmadot se kaptak volna. Bár "minden népnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel". Magyarország kollektíven ezt akarta...

Ma egy (azt hiszem) sokunkra jellemző idézetet találtam...

"Ha mindig ugyanazokat az embereket látjuk, akkor a végén életünk részéve válnak. És ha az életünk részéve válnak, végül még bele is akarnak szólni az életünkbe. Hogyha pedig nem viselkedünk az elképzeléseik szerint, megharagszanak. Ugyanis mindenki pontosan tudja, hogyan kell élnie a többieknek. Ezzel szemben soha nem tudják, hogyan éljenek ők maguk." Coelho: Az alkimista

És hogy miért van ez így? Nem tudom. De tény, hogy "mindig mindnenki jobban tudja, hogy nekünk mit kell tennünk" ráadásul általában utólag tudják sokkal jobban (amikor utólag már mi is sokkal jobban tudjuk) Éppen ezért fontos odafigyelnünk arra, hogy kinek és milyen véleményét hagyjuk, hogy befolyásoljon minket. Jobb esetben van pár ember, akinek ha mond valamit -elgondolkodunk rajta. És a többiek? Na ez az érdekes. Az ő véleményük miatt is képesek vagyunk bosszankodni (hiszen mindannyian próbálunk megfelelni a világnak -még akkor is, ha sokszor a világnak nincs igaza. (egyébként is kit érdekel, hogy Teri néni a harmadik utcából mi gondol -gondoljuk elsőre, aztán megtesszük -hiszen nem akarunk mások lenni..) És így rengeteg rossz "hagyományt" is hozunk magunkkal, olyanokat, amikkel nem tudunk azonosulni, amik nem a magunké.

Ha majd belefáradunk abba, hogy azok legyünk, akik nem vagyunk, akkor majd végre élvezhetjük az életet. Aztán idővel rájövünk, hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életünknek...

Bár amit leginkább nem értek: a beleszólók miért haragszanak meg? Valószínűleg gyakran irigylik a bátorságot, hogy "mást" csinál. Aztán jön az érzelmi zsarolás: biztos azért nem teszed, mert nem szeretsz" -na ebben a pillanatban kell menekülni. ÉS megmondani, hogy felnőtt emberek vagyunk, más a véleményünk, és úgy teszünk, ahogy szeretnénk. Ha már a mi életünkről van szó, legalább mi döntsünk jól, és mi csesszük el. Ne mások. És aki igazán szeret, szeretni fog ezekkel a döntésekkel együtt. Mert látja, hogy nekünk így jó. És mert attól még, hogy köszönjük a tanácsot, de nem kérünk belőle -még nagyon szeretjük. Csak másképp gondolkodunk. És pont ettől tökéletes a világ...

Most pedig Peti apukáját idézem a végére -akinek ez a mondata a tökéletes bizalom és elfogadás, a feltétel nélküli szeretet megtestesítője: "csináljátok ahogy akarjátok, csak szeressétek egymást, mert ez számít!"

Már rég írtam magamról és a történésekről, úgyhogy most következzen pár szó :)

Hozzáállás (imádom ezt a szót!)

“Egyikünk élete sem könnyű. És akkor? Legyen bennünk kitartás, és mindenekelőtt bízzunk önmagunkban. Hinnünk kell benne, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és ezt a valamit -kerül, amibe kerül- meg tudjuk valósítani.” (Marie Curie) (az idézetválasztás egyfelől a téma passzolása miatt van, másfelől a tudomány előtti tiszteletem jele is :))

Tény, ami tény, néha nem könnyű. De akkor is egyre inkább hiszem, hogy az ember nem az adott körülmények, hanem az általa választott hozzáállás folytán boldog. Úgyhogy ennek tükrében teszem, amit tennem kell és igyekszem meglátni a jót. Még ha ez gyakran nagyon nehéz is.

Most például egy nehéz döntés után a mérlegelés hossza és kényessége után igyekszem másképp megközelíteni a helyzetet. Igyekszem nem a döntés kényszerességére koncentrálni, nem arra hogy "nem így kellett volna", hogy "nem így képzeltem" (-mert aki ismer tudja, hogy már elképzeltem a HOGYAN-t) De ha ezekre gondolok, csak a sírás kerülget. Úgyhogy nem ez a jó irány.

Inkább a szerelemre koncentrálok, arra, hogy -bármi áron is- de "azt szeretném, ha életem végéig mellettem lennél", mert "te még a hajam is tudod úgy kócolni, hogy nekem jó legyen" (ez a kedvenc mondatom!) És tudom, hogy nem így képzeltem, hogy nem így kellene lenni, de most ez a legjobb megoldás. Ez kell ahhoz, hogy boldogok legyünk, hogy azzal lehessünk, akivel a legjobban szeretnénk. Erre az egész problémkörre már nem is fogunk emlékezni pár év múlva. De együtt leszünk. ÉS ez a legfontosabb.

Feltöltődés

Furcsa, hogy mennyire vártam, hogy Pestre (haza)jöjjek, és amikor itt voltam, mennyire vártam, hogy Bécsbe (haza)menjek. Ami mindenképp nagyon jó érzés: mindkét hely a szeretettel való feltöltődés tökéletes helyszíne! :) Bár más, amit a két helyen kapok: mindkettő nagyon fontos és nagyon boldoggá tesz :)

Kártya-

iskola, és most nem a szerencsejátékokról beszélek :) Bizony, jósolni tanultam, pontosabban "felhozni a bennem rejlő tudást" és néhány technikát elsajátítani, illetve nagy adag önismeretre szert tenni. Megtanultam például, hogy amikor legközelebb agresszív szeretnék lenni, csak meg kell mondanom magamnak, hogy csuda egy figura vagyok de ezt el tudom mondani nyugodtan is :D (ez nagyon vicces, de működik) Megint tudatosult benne, hogy milyen mások vagyunk -és ez jó! De nem véletlen vagyok "hasonlókkal" :))

Könyváradat

Juhúú, rengeteg, rengeteg könyv és rengeteg olvasás! :)) Ez is jellemezte az elmúlt pár napom, és minden pillanatát élveztem! :)

Még csomó fontosat akartam írni de elfelejtettem :D Úgyhogy ha eszembe jut akkor közhírré teszem... (csak túl sok dologra koncentrálok egyszerre... pl hogy hamarosan lemerül az aksim és hiába van wifi ha nincs kábel nálam... no comment) NEvessetek egy jót ezen, én is ezt teszem :D

Miközben már alig várom a karácsonyt, és még valami nagyon fontos és szuper: MEGYEK SÍELNI! :)) Dec. 20-23, Peti végül (megint) győzött, beadtam a derekam (szerintetek normális az, akit győzködni és kérlelni kell, hogy legyen szíves elmenni síelni? Mert van ilyen! (én....) Csak költői kérdés volt, ne válaszoljatok...)

Rengeteg puszi mindenkinek!

"Elcsitul a szív, mely értünk dobogott,
pihen a kéz, mely értünk dolgozott,
Számunkra Te soha nem leszel halott,
ragyogni fogsz, mint égen a csillagok."

A halálban az a legfurcsább, és a leginkább felfoghatatlan, hogy a másik egyszer csak "eltűnik". Nincs többé. És akkor már minden hiába. Hiányoznak a mozdulatai, a mondatai, ötletei, gondolatai, a tudat, hogy "ott van", hogy minden rendben. És ennél a hirtelen hiányérzetnél csak egy rosszabb van: hogy megszokjuk, hogy már nincs. Mert egy darabig még rengetegszer eszünkbe jut, hogy "ezt úgy elmondanám neki" vagy az "automatikus", berögzött gondolat: "szólok neki", vagy amikor az ember már veszi elő a telefonját és rádöbben, hogy hiába hív -nem fogja felvenni senki. Még látunk embereket, akikről hátulról azt gondoljuk: jé, ott van! És egy pillanat múlva tudjuk már: nem lehet ott.

És mit lehet tenni, ha meghal valakink? Sírni. Sokat sírni. Hinni, hogy hall minket. És segít. Idővel jön a megszokás. De a hiány még ekkor is megmarad. Azt mondják, hogy az idő megold mindent, ez szerintem nem igaz: pusztán megszokjuk, hogy van rajtunk egy seb, ami sose gyógyul meg -de amint csak kicsit is megütjük magunk, ugyanúgy fáj... És mindig ott marad.

Az emberi élet a lélek-zet vételtől addig tart, amíg kileheljük a lelkünk. Milyen szép a magyar nyelv!

„Az emberi élet döntések sorozata, igen vagy nem, kint vagy benn, lent vagy fent. Aztán itt vannak azok a döntések, amik számítanak, szeretni vagy gyűlölni, hősnek lenni vagy gyávának, harcolni vagy feladni. Élni vagy meghalni. Ez a legfontosabb döntés, és a döntés nem mindig a mi kezünkben van.” Grace klinika

Vagy mégis? Szerintem minden pillanatban, minden tettünkkel erről döntünk. Hiszen (ezen) földi életünk vége a halál. Mindent azért teszünk, hogy elérjük a célunk, hogy utunk végére éljünk. És minden döntésünk ezt befolyásolja. A mi döntésünk! A mi döntésünk, hogy egy pillanatban örülünk, vagy csak az apró lehetséges rosszat látjuk meg, ha sokat emésztjük magunk, könnyen lesznek emésztési problémáink, ha túl sokat agyalunk agyvérzést kapunk, ha szívtelenek szívinfarktust, ha képtelenek vagyunk megtenni valamit impotensek leszünk. Hogy mennyit mérgelődünk, hiszen a saját testünk mérgezzük ezzel. Akiben sok a keserűség megkeseredett lesz. Hogy nem gyűlölködünk, hiszen felismerjük, hogy a gyűlölet: gyűlik és ölet. Ez a mi döntésünk.

És hogy túlléphetünk-e magunkon? Ez ebben a formában rossz kérdés, kifejtem miért. Hiszem hogy feladatunk fejlődés, és minden egyes probléma megoldása után kicsit mások leszünk, ha változtatunk a hozzáállásunkon, már megtettük! Kötelességünk törekedni arra, hogy jobbak legyünk, hogy jobban csináljuk, hogy előre menjünk és sokszor mi magunk vagyunk a magunk legfőbb gátja. És ekkor azzal tesszük a legrosszabbat, ha megnyugtatjuk magunk azzal: hogy „nem tudom megtenni mert az ember nem léphet túl önmagán”, ezzel mintegy igazoljuk, magunkat megnyugtatjuk, betakarózunk. De ha cselekszünk, és változtatunk a szemléletünkön, akkor sem lépünk túl magunkon: azok is mi leszünk! Sőt! Ha magunkhoz térünk, hogy rosszul csináltuk és változtatunk, akkor térünk igazán csak magunkhoz. Akkor leszünk mi MAG-unk, önmagunk. És ha megpróbálunk jobbak lenni, mint vagyunk, akkor körülöttünk is minden jobbá válik.

Egyszer olvastam egy nyilatkozatot egy férfitől, aki holokauszt-túlélő, a könyvének a címe azt hiszem Auschwitz egy pszichológus szemével. Azt mondta, hogy néha még ott is tudott boldog lenni. Márpedig ha ő ott néha tudott boldog lenni, akkor mi itt valamit nagyon rosszul csinálunk.
És amint ész-re-vesszük, hogy nem a körül-ményektől, hanem a saját hozzá-állásunktól vagyunk boldogunk, tudjuk, hogy a mi döntésünk is.

Ég veled, Erzsi!

Van egy imádság arra, hogy Isten adjon erőt azoknak, akik olyan helyzetbe kerülnek, amit nem akarnak elfogadni. Az ima ereje az emberi természet mélységes ismeretéből fakad; mert olyan sokan gyakran olyan hevesen gyűlöljük a kártyát, amit az élet osztott nekünk; mert sokan gyávák vagyunk, és félünk kiállni az igazunkért; mert sokan átadjuk magunkat a kétségbeesésnek, ha lehetetlen választás elé kerülünk.

A jó hír azoknak, akik elmondják ezt a fohászt, az, hogy Isten meghallgat, és felel imáinkra, a rossz hír azonban az, hogy előfordul, hogy a válasza: "nem".

És mit lehet tenni, ha rossz dolgok között kell választanunk? Na ez a nem könnyű...

-Van ugye egyszer a bölcs elmélet, hogy ha nem tudsz választani két dolog között, válassz egy harmadikat (ez pasiknál tökéletesen igaz is) de mi van akkor, ha egyszerűen nincs "épeszű" harmadik?

-Meg van az, hogy mindegy hogy mit választunk, mert a sorsunkat nem tudjuk befolyásolni. Oké, de mi van ha mást akarunk?

-Meg van az álokoskodós, prédikálós, hogy "Az életben mindig van két választási lehetőséged: az egyik, hogy úgy döntesz, élvezed az éppen aktuális eseményt, és tanulsz belőle - még ha nem is olyan dolog, amit szeretsz. A másik lehetőség bla bla bla" Na aki ezt mondta még nem volt szar helyzetben.

De tényleg: mit tehetünk? Ha a szivünk és a józan eszünk kétfelé húz? HA mindkét döntésért nagy áldozatzokat kell hoznunk? Akkor melyiket válasszuk? Nyilván a kisebb rosszat. De mit tegyünk, ha a kisebb rossz is nagy rossz? Ha mindkettő kitör belőlünk egy darabot? Ha a boldogságunkat befolyásoló kevés dolog közül kettő között kell választani?  Amikor Isten nemet mond... És megszakad a szivünk, de választani kell...

A hétvégém szuper volt, ez a pénteki nagyon jó kedvemnek volt köszönhető, bár végig furcsa melankóliában telt, majd hétfő estére ez kitört rajtam, nem tudtam függetlenedni a halottak napjától. (természetesen a kövtkező párbeszéd jónéhányszor lezajlott köztünk: "-van valami baj? mi baj? válasz: -semmi. -de látom, hogy van valami, és ha nem mondod el, akkor nem tudok segíteni. -nincs semmi. nem tudsz segíteni.) szóval szegény nem könnyű pillanatokat élt át, miközben már jobb híján azon viccelődött, hogy biztos rosszul vette a levegőt és ezért haragszom rá. Aztán elmondtam, hogy mi nyomja a szivem, két perc sírás, ölelgetés, és sokkal jobban lettem :) Most Petinek szigorúan ugrania kell a következő bekezdésre! Most! Mindenki másnak: természetesen jobb lett volna ha az első pillanatban elmondom, hogy mi bajom. A 'semmi' szót összességében törölni kéne a nők szókincséből...

JA és hogy lássátok: tanulok a hibámból, ma ugyanezt adtam elő pepitában, a semmi szó gyakori ismételgetésével. De Peti hősként kitart :) És most az ok-okozat, olvasónapló-féllel fűszerezve.

Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

A hétvégi extra boldogság és boldogtalanság orvosolására úgy éreztem, szükségem van némi lélekmelengetőre, és elővettem egy kölcsön kapott könyvet (cím ld. feljebb) Nem kellett volna. Az egészen egyértelmű, hogy a könyvnek más mondandója van nekem, mint sok más embernek.

Adott ugyanis a követhező helyzet: mama szigorú, nevelési tanácsadó de élőben csak a saját gyerekét látta, ellenben remek szakkönyveket ír a gyereknevelésről. (ez szuper téma lenne) Namármost az ő lánya (Zsófi, max 11 éves) bizony nem annyira racionális, és az ő szuperül kitalált nevelési elveire fittyet hányva rossz jegyeket kap. Zsófi normálissága mellett mindvégig apukája áll, akit ezért az elfogadásért, különösen nagyon szeret. Erre: Zsófi apukája meghal! És én annyira át tudtam érezni Zsófi fájdalmát! Még ha csak könyv, akkor is. A szerető apa utolsó mondata az volt, hogy: "Mondják meg Zsófikának..." és itt meghalt és nem derült ki, hogy mit mondjanak meg. Erre Zsófi minden lelki gátját feláldozva, feltörve, küldetéseként nekiáll felderíteni, hogy mi lehet a mondat második fele. Idáig jutottam az első 50 oldalon, aminek a már alapjáraton se túl jó -de még tartottam magam kedv miatt is, de két óra (kezdetben titkos, aztán nyilvános) zokogás lett az egyedüli eredménye. Szegény Peti megint nem ért, megint elhangzik párszor a "semmi"... Ez ellen tudatosan kéne=kell tennem. Valamit.

Emellett a könyv több nagyon érdekes témát boncolgat (bár ez a fő szál, nekem az érzelmi elfogultség miatt csak másodlagos volt) Egyik ilyen az anya munkája kapcsán jön fel: mégpedig gyereknevelésről írt könyveket az egyetemen ülve anélkül, hogy gyerekeket látott volna. Pont, mint amikor nekünk tanítanak olyanok, akik lehet, hogy a szakma elméleti alapjait remekül tudják, csak éppen sose dolgoztak és egy életszagú példát se tudnak hozni, és a diák való életben hogy működik c. kérdésére nem tudnk válaszolni. Valahogy ugyanez a véleményem a katolikus papokról is: prédikálnak a családi életről,  gyermeknevelésről úgy, hogy nem tud(hat)ják, milyen amikor az embernek gyereke van. Másik érdekes kérdése, hogy együtt élő emberek néha mennyire nem ismerik egymást és ahelyett, hogy megpróbálnál megismerni, megérteni és elfogadni a másik racionalitását rögtön nem normálisnak kezdik tekinteni őt. Arra is nagyon jó példák vannak, hogy mennyire másképp fejezzük ki a szeretetünket, és hogy az is fontos, hogy ezt úgy csináljuk, hogy a másik is érezze, hogy szeretünk! Nem feltétlen értek egyet a "maga módján szereti" kifejezéssel. Mert a magunk módján szeretni önző, hiszen a szeretetünkkel a másiknak adunk, és szerintem törekednünk kéne, hogy úgy szeressünk, ahogy azt a másik értékeli. Van aki jobban igényli, hogy mondják, van aki inkább összebújós, van aki zavarba jön ezektől. Egy bármilyen szereteten alapuló kapcsolatban tisztelni kell a másik igényeit is, és közelíteni az álláspontokat.

Most pedig erről idézek a könyvből...

"Anya a könyveit rakosgatta a másik szobában. Benyitott hozzá, nézte egy darabig. (...) "Velünk valami borzasztó dolog történt -gondolta Zsófika- veled is és velem is." Vajon Anya megérti, miért nyitott be most hozzá? Érzi vajon, hogy így még sincsenek olyan egyedül, mintha mindegyikük maga van a szobában?

Anya csak azt látta, hogy Zsófi ott áll a küszöbön, bámul rá, és eszébe se jut, hogy adogassa a könyveket, vagy kimenjen egy másik portörlőért, nem segít semmit, csak néz. Lehet, hogy az apja, szegény, mégis tévedett, és nincsbenne jóindulat, udvariasság, semmi? Irtózatos lenne! "Ha nem akarsz segíteni, felesleges nézned, ahogy más dolgozik" -mondta és egy halom könyvet kiemelt a ládából. Zsófika sarkon fordult, visszament a szobájába. Visszaállt az ablakhoz."

P.S. ehhez az idézethez legalább tíz mondta kommentet írtam, amit kitöröltem. Nem szükséges kommentálni. Magáért beszél... És még az is lehet, hogy végigolvasom.

P.S.2. 2010.11.04. Elolvastam. Vegyes érzések. A történet alapjáraton nagyon jó, csak gyakran vontatott, illetve nem tetszett, hogy amikor az egyik szereplő szemszögéből mesél akkor teljesen átveszi a nyelvezetét és tele van helyesírási hibákkal. Értem én, hogy miért, ennek ellenére ez nem tetszett. A jellemfejlődések viszont zseniálisak! Még pszicho könyvnek is beillik.

Már elég rég írtam "Az élet Bécsben" című bejegyzést, úgyhogy épp itt az ideje, hogy tájékoztassam a nagyvilágot, hogy mi újság erre :)

Hideg van. Nagyon. Általában süt a nap, de ettől még ez már nem nekem való hőmérséklet!

Tegnap épp ártatlanul sétálgattunk, amikor is megláttunk az egyetem előtt egy rendes tömeget: a diákok tüntettek! Itt ez totál rendszeres, és a hangoskodás ellenére teljesen békések voltak. És ami magyar ésszel döbbenetes: azért kampányolnak (sokadszor) hogy LEGYEN tandíj és egyetemi felvételi vizsga! Valahogy ők belátták, hogy ezekre van szükség egy valóban minőségi felsőoktatáshoz. 

Buli

Bécs szuper hely mindenkinek, aki szereti a szabadtéri programokat, itt ugyanis rengeteg ilyen van! Általában találnak alibit arra, hogy összejöjjenek és egyenek -igyanak. Múlt hétvégétől keddig (itt okt.26 a nemzeti ünnep) "biztonsági napot" tartottak: a Rathaus előtt a rendőrség, mentők, tűzoltók állítottak ki, a Hofburg előtt pedig a katonák. Volt autóból kivágástól kezdve tankokon át vadászrepülőbe beülésig minden! Szimulációs programmal lehetett lőni, ágyúval, aknavetővel, sötétben látó távcsöveket tesztelni, voltak búvárok, vízimentők. Emellett ami még szerintem nagyon fontos: kijöttek az állatmenhelyesek, a közterületfenntartók, a mellrák ellen kampányolók, lehetett vért adni, volt ingyenes vércukormérés, azaz próbálták a társadalmi felelősségvállalást erősíteni, és a tömegek figyelmét felhívni olyan valóban fontos kérdésekre, mint a cukorbetegség, vagy a mellrák. (Egyébként is október a mellrák elleni harc hónapja!)

És jöjjön két kép a két (vadászrepülő) pilótáról: 

 Karácsony

Igen, elég furcsa, hogy egy október végi bejegyzésben a karácsonyról írok, de abszolút aktuális! Ugyanis épül a karácsonyi vásár, már állnak a házak a Rathaus előtt, és november 13-án nyitnak! Úgyhogy utána szeretettel látok mindenkit, aki egy forralt bor mellett csavarogna egyet a vásárban! (értsd csupa giccses és totál felesleges dolgot akar venni méregdrágán és annyiért akar egy pohár bort inni, amennyiért már majdnem egy üveggel lehetne venni.... De a bögre miatt persze feltétlen szükséges :) Ebben természetesen semmi negatív nincs, én pl. köztudottan imádom a giccses és felesleges apróságokat! :)

Nálunk pedig valamelyik stand up comedy-ben volt vicc, hogy "Honnan lehet tudni, hogy beköszöntött a november? - a Westendben kiteszik a karácsonyi dekorációt"... Jelzem, otthon nagyon lemaradtak, itt már sok helyen VAN karácsonyi dekoráció...

Pszicho-

horror. Egy normál ember számára kb ebbe a kategóriába fér bele legújabb hobbim :) azaz Általános pszichológia tankönyvet olvasok! És ami a legperverzebb az egészben: nagyon élvezem ;) Anya, sajnos a könyv csak egyre megerősít abban, hogy ez nagyon érdekel! És nem mintha épp nem lenne elég dolog az életemben, lehet hogy be fogok szerezni egy felvételi tájékoztatót :) Jellemzően egyébként a pszicho könyveim közül a legérdekesebbet vettem elő, majd a 20. oldal körül tudatosodott bennem, hogy nem fog menni az alapok ismerete nélkül. Nem tudom miért gondoltam, hogy fogom érteni, valahogy olyan tudománynak képzeltem, ami minthogy nagyon emberi emberek által érthető szavakból áll. Nos, tévedtem. Úgyhogy elővettem az alapokat, és azon élvezkedek! :)) Megjegyzem: az Énelméletek c. könyvet gondoltam, hogy meg fogom érteni... aha...

Most hirtelen ennyi jutott eszembe az ittlétről :) de ha jön még gondolat, akkor jön majd még bejegyzés is!

Továbbra is nagyon hiányoztok! Rengeteg puszi mindenkinek :)

Mára pár Ganghi idézettel készültem, hozzá pedig a végén "rövid" életrajz, mintegy érdekességként. Van olyan idézet, amit jótanácsként érdemes megfogadni, van amit pedig érdemes átgondolni, és ehhez alakítani magunkat.

"Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd."

"Először magadban kell létrehozni a változást, amit a világtól követelsz."

"A szemet szemért elv csak oda vezet, hogy az egész világ megvakul."

"Ellenzem az erőszakot, mert ha úgy tűnik is, hogy hasznos, a haszon csak átmeneti, de a szörnyűség, amit okoz, maradandó."

"Nincs semmi, ami oly mértékben pusztítaná a testet, mint az aggodalom, és ha valaki hisz Istenben, akkor szégyellheti magát, ha bármi miatt aggodalmaskodik.”
 

1869-ben született Mohandász Karamcsand "Mahátma" Gandhi, a nemzet atyja, India felszabadítója. Vallásos hindu nevelést kapott. 13 évesen megnősítették, egy ideig ateista volt, kipróbálta a dohányzást és a húsevést is. Angliában tanult jogot, az itt töltött idő alatt a helyi szokások és az otthoni hagyományok közt őrlődött.

1893-tól Dél-Afrikában élt, s a faji megkülönböztetéssel szembesülve az itteni indiaiak szószólója lett, erőszakmentes ellenállása eredményes volt..

Gandhi 1914-ben tért haza, 1920-tól volt a függetlenségi mozgalom és a Kongresszus Párt vezetője. Fegyvertelen harcot, "együtt nem működést" hirdetett a brit gyarmatosítókkal szemben. Többször került börtönbe, többször folytatott éhségsztrájkot, de célját mindig elérte. 1934-ben lemondott a Kongresszus Párt vezetéséről, mert szerinte vezetőtársai az erőszakmentességet csak eszköznek tartották. A II. világháború idején újra szembefordult pártjával, amely az autonómia fejében támogatta a briteket.

1947-ben nem tudta megakadályozni, hogy a kivonuló britek a hindu-muszlim ellentétre játszva gyarmatukat két részre (India és Pakisztán) osszák. Az egység elvesztését, a két közösség közti összecsapásokat Gandhi tragédiaként élte meg. Gyalog járta a falvakat a menekültek segítésére, a sebek gyógyítására törekedve, ezért mindkét fél részrehajlással vádolta. Mivel a szó nem használt, 79 évesen böjtbe kezdett, s ennek hatására a zavargások megszűntek.

1948. január 30-án egy hindu fanatikus gyilkos golyója oltotta ki életét.

Két célja, a függetlenség és népe felemelése közül Gandhi az elsőt maradéktalanul elérte, a második azonban csak részben valósult meg. Ő egy archaikus, egyenlősítő társadalomról álmodott, ahol nincs szegénység, de modern nagyipar sem, olyan közösséget akart, ahol mindenkinek jut megélhetés, étel, ruha. Kritikusai felróják neki azt is, hogy ugyan megpróbálta eltüntetni az érinthetetlenek kasztjának szégyenbélyegét - a hindu hagyományokat megszegve együtt élt és étkezett az általa Isten gyermekeinek nevezett páriákkal -, mégis fenntartotta s nem megszüntette a kasztideológiát.

1948-ban ő kapta volna a Béke Nobel-díjat, amit halála miatt-és az arra való tiszteletből ebben az évben nem ítéltek oda másnak.

(mult-kor.hu történelmi portál alapján)