Ma egy (azt hiszem) sokunkra jellemző idézetet találtam...
"Ha mindig ugyanazokat az embereket látjuk, akkor a végén életünk részéve válnak. És ha az életünk részéve válnak, végül még bele is akarnak szólni az életünkbe. Hogyha pedig nem viselkedünk az elképzeléseik szerint, megharagszanak. Ugyanis mindenki pontosan tudja, hogyan kell élnie a többieknek. Ezzel szemben soha nem tudják, hogyan éljenek ők maguk." Coelho: Az alkimista
És hogy miért van ez így? Nem tudom. De tény, hogy "mindig mindnenki jobban tudja, hogy nekünk mit kell tennünk" ráadásul általában utólag tudják sokkal jobban (amikor utólag már mi is sokkal jobban tudjuk) Éppen ezért fontos odafigyelnünk arra, hogy kinek és milyen véleményét hagyjuk, hogy befolyásoljon minket. Jobb esetben van pár ember, akinek ha mond valamit -elgondolkodunk rajta. És a többiek? Na ez az érdekes. Az ő véleményük miatt is képesek vagyunk bosszankodni (hiszen mindannyian próbálunk megfelelni a világnak -még akkor is, ha sokszor a világnak nincs igaza. (egyébként is kit érdekel, hogy Teri néni a harmadik utcából mi gondol -gondoljuk elsőre, aztán megtesszük -hiszen nem akarunk mások lenni..) És így rengeteg rossz "hagyományt" is hozunk magunkkal, olyanokat, amikkel nem tudunk azonosulni, amik nem a magunké.
Ha majd belefáradunk abba, hogy azok legyünk, akik nem vagyunk, akkor majd végre élvezhetjük az életet. Aztán idővel rájövünk, hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életünknek...
Bár amit leginkább nem értek: a beleszólók miért haragszanak meg? Valószínűleg gyakran irigylik a bátorságot, hogy "mást" csinál. Aztán jön az érzelmi zsarolás: biztos azért nem teszed, mert nem szeretsz" -na ebben a pillanatban kell menekülni. ÉS megmondani, hogy felnőtt emberek vagyunk, más a véleményünk, és úgy teszünk, ahogy szeretnénk. Ha már a mi életünkről van szó, legalább mi döntsünk jól, és mi csesszük el. Ne mások. És aki igazán szeret, szeretni fog ezekkel a döntésekkel együtt. Mert látja, hogy nekünk így jó. És mert attól még, hogy köszönjük a tanácsot, de nem kérünk belőle -még nagyon szeretjük. Csak másképp gondolkodunk. És pont ettől tökéletes a világ...
Most pedig Peti apukáját idézem a végére -akinek ez a mondata a tökéletes bizalom és elfogadás, a feltétel nélküli szeretet megtestesítője: "csináljátok ahogy akarjátok, csak szeressétek egymást, mert ez számít!"
