Egy érdekes kérdés, és már régóta foglalkoztat: mitől vannak szokásaink -és hogy miért ragaszkodunk hozzájuk?

A logikus válasz erre annak kéne lennie, hogy ezért, mert ahogy szoktuk, úgy a legjobb. Csak sajnos ez nem ilyen egyszerű! Szerintem mindenkivel megesett már, amikor egy (jóakaró?) szerettünk megkérdezi, hogy "de miért így csinálod, amikor így és így egyszerűbb lenne?" és az egyértelmű válasz: "mert így szoktam"..... Ezzel minden további magyarázat alól kihúzza magát az ember, nem kell a módszerének létjogosultságát alátámasztani. Mert így szokta. És kész.

Érdekes módon néha a szokás maga "legalizálja" a tettet. Még anno, könyvvizsgálatos éveimben gyakran jött elő a kérdés, egy-egy ROSSZ könyvelés, nyilvántartás esetén: Miért így csinálja? És a válasz ahelyett, hogy mert így tanultam, így emlékszem rá, így tartom logikusnak, úgy tudom így kell, a főnök mondta, hogy így csináljam, stb. helyett 90%-ban a válasz az volt: mert így szoktam! Mert 10 éve így csináljuk. És nem volt nekik jó érzés, amikor erre azt válaszoltam, hogy akkor 10 éve rosszul csinálják. ÉS nem főként a hiba (gyakran apró hiba) miatt volt rossz érzés: bizonytalanságot okozott, hogy másképp kell ezután, nem ahogy szokták!

Ezzel a mentalitással általában véve nem értek egyet. Szeretem a szokásaim, és ragaszkodom is hozzájuk, de bennem van az igény a folyamatos fejlődésre, így gyakran átértékelem őket, és ha valóban jobb metódust találok, váltok. De csak akkor, ha valóban jobb, és ha magamtól válthatok. Ha ez az én döntésem.

Egyik kisgyermekes barátnőm mesélte, hogy milyen rossz volt terhessége alatt, hogy nem ihatott teát, mert rosszul volt tőle, hogy az addig bevált helyett párnával kellett aludnia, másképp nem tudott aludni -és legutóbb boldogan mesélte, hogy "kezd visszatalálni magához, teát iszik és elhagyta a párnát -és milyen jót tud aludni azóta!" ÉS átéreztem a helyzetet. És elkezdtem magamon gondolkodni.

Költözésem során szokásaim egy részét természetesen hoztam magammal: igen, itt is minden reggel kifestem a szempillám, még ha ti nem látjátok, akkor is, sok teát iszom, hagyom kinyiffanni a virágokat lelkifurdalás nélkül -szerencsére halaim MÉG nincsenek- a kedvenc kispárnámmal és a kedvenc plédemmel alszom, néha megsimogatom az angyalkáim, minden nap elolvasom a nők lapja café-t -és nem Peti, még csak közel ilyen jót sem találtam németül! :) Viszont rengeteg szokásom ott kellett hagynom. Nem tudom a megszokott helyen tartani a kencéim, nincs meg az ottani nappaliban megszokott "helyem", másképp főzöm a teám, rengeteg dolog, ami anno az otthonnal kapcsolatos szokásom volt -itt kezdetben nagyon hiányzott. 

Hiszen nem csak a rossz szokásokról nehéz lemondani, hanem a jókról is! 

Aztán megszoktam itt. Megszoktam a lakást, a környéket, az útvonalat, amin hazajárok, már ismerős a mozdulat, ahogy a kencéimért nyúlok, ahogy reggel bugyit keresek az új helyén, ahogy a konyhából a lakás tökéletesen átellenes pontjára viszem át a reggelim (az eddigi barátságos konyhámban reggelizés helyett) Tudom, hogy mi hol van, ismerem a hangokat, a fényeket. Az eddig megszokott esti egyedüllét helyett megszoktam, hogy van kihez szólni, hogy nem egyedül fekszem le aludni.

Csak a TI hiányotok nem tudom megszokni! És azt hiszem ezt egyhamar nem is fogom.

De -anyukámtól tanulva- nyitott szívvel várom az újat, és én is egyre inkább úgy érzem, ahogy egy barátnőm mondta még egy hónapja: szerinte akkor fognak rendeződni a dolgaim itt, ha rendben vagyok magammal, elfogadom a helyzetet és megpróbálom a maximumot kihozni belőle. És azt hiszem sokan vágyunk arra, hogy legyen pár napunk pl. olvasni, tanulni -úgyhogy megpróbálom élvezni a hirtelen nyakamba szakadt szabadidőt, és rendezni a soraim, a lehető legjobban kihasználni az időm és a legtöbb tudásra, újdonságra szert tenni. Egész biztos nem véletlen, hogy ez így alakult! Tanulásra fel! :)

Közben persze nagyon hiányoztok... :)

Végül (szokás szerint) egy jó is idézet a szokásokról -némiképp kifigurázva azokat:

"Ez Ford szerint egyike volt a legérthetetlenebb emberi dolgoknak: az a szokás, hogy a legnyilvánvalóbb dolgokat leszögezik és ismételgetik, például: "Szép napunk van", vagy "Maga nagyon magas" vagy "Ó, kedvesem, harminc láb mélyre zuhantál, jól vagy?". A jelenség magyarázatára Ford kidolgozott egy elméletet. E szerint az emberi lények szája összenő, ha nem járatják. Néhány hónapi megfigyelés és megfontolás eredményeképp elvetette ezt az elméletet, és újabbal állt elő. E szerint ha az emberek nem járatják a szájukat, akkor az agyuk kezd dolgozni. Később elvetette ezt az elméletet is a benne rejlő rosszindulatú cinizmus miatt, és úgy döntött, hogy alapvetően kedveli az emberi lényeket."
Douglas Adams (Galaxis utikalauz stopposoknak)