Piros
Egy korábbi bejegyzéshez utólag megjegyzem: sikerült visszaszereznem a piros memóriakártyát, ugyan a telefonomban lévő kártyát adtam érte cserébe, DE megvan! :) mármint a piros :) Bár most egyáltalán nem tudok zenét hallgatni (a türkiz lejátszó elromlott, és így a telefonom használtam helyette -amihez Peti adott memóriát... Úgyhogy zenételen életet élek.
Lapsi
még nem jött meg az új alkatrész, úgyhogy továbbra is "fura üzemmódban" van, a könyves megoldással. Ez csak a semminél tutibb... mert így fázom a gép előtt...
Interjú
interjú hátán! Három nap alatt öt interjú -ki a király, hujujuj? :D Persze még fel kell venni engem, de azért ez nem rossz előjel :)) Egyedül a síelés okoz némi aggodalmat: az itteni munkaügyi központtól is arra a hétre kaptam időpontot, plusz a további interjúk... Hmm, azért nem panaszkodom!
Inkább megyek és felturbózom az angol tudásom, azaz némi szakkönyv után Harryt olvasok :D Na meg a hétvégén megnéztem két filmet angolul :D (annyira sz*r volt az idő, hogy sétálni se tudtunk elmenni...)
Karácsonyi vásár
ami lehetne gyönyörű is, és hétközben valóban az is! De hétvégén katasztrofális! Konkrétan, mint a heringek! Akkora tömeg van, ami szinte elképzelhetetlen... (pontosabban ha valaki utazott hétköznap reggel 7kor a 31-es buszon, amíg még nem csuklós busz volt... na kb olyan itt is. Csak hidegebb.)
Viszont már mindjárt itt a karácsony, amit nagyon nagyon nagyon várok :) Idén kivételesen egész normálisan tudok ajándékot vásárolni, meg készíteni -úgyhogy reszkessen mindenki!
Karácsonyi ajándékok
vannak azok az emberek, akiket ha megkérdezünk, hogy minek örülne karácsonyra azt válaszolja, hogy "nem tudja" vagy "neki mindene megvan". Na az ilyeneket utálom :D Mert ha ő se tudja, hogy mi jó neki, akkor én honnan tudjam? Na mindegy, szerencsére én sose tartoztam ezek közé -és azt gondolom, a szeretteim igen szerencsések azon hóbortom miatt, hogy NEM szeretem a meglepetéseket. Szeretem jó előre kitalálni, hogy minek örülnék a legjobban (most is listáim vannak és csak stratégiai átszervezések vannak rajtuk, hogy kitől mit kérjek...) ezután diszkrét utalásokat teszek (pl. "mire gondoltál, mit adsz nekem ajándékba?" vagy "ha nincs ötleted ajándékra ne aggódj, úgy örülnék.." és a titok nyitja, hogy mindezt időben kell csinálni (nehogy valaki előre gondolkodjon és beelőzzön valami meglepetéssel) ÉS ez az a pillanat, amikortól lehet örülni az ajándéknak! Bizony ám! Normál halandók karácsony vagy szülinap előtt egy héttel még nem örülnek, hogy ajándékot fognak kapni -DE én igen! Már hetekkel előre örülök és alig várom! :D És amikor megkapom, az az igazi öröm! Merthogy adigra már "felturbóztam" magam és bezsongott állapotban vagyok (tele a fejem a "milyen jó lesz ha meglesz" kezdető gondolatokkal) És így én sokkal hosszabban örülök -plusz biztos olyat kapok, aminek örülök! És egy cseppet se hiányzik a meglepetésérzés :)) (bár megjegyzem legutóbb elérzékenyültem, amikor anya előre megvett a névnapomra egy táskát, amit kinéztem, és teljes meglepetés volt! mert nem volt szó arról, hogy megkapom...) lehet hogy öregszem!
A karácsonyi ajándékozást egyébként főként a másoknak való ajándékozás miatt imádom! Általában már jó előre elkezdek "figyeni" hogy kinek mi a szíve vágyása (esetleg mire lenne szüksége, bár a szükségajándékok sose olyan jók, mint az ajándék ajándékok) aztán beszerzőkörútra megyek, alaposan feltérképezek, majd minden gyönyörűen -egymással harmonizáló papírokba becsomagolok :)) Nem túl környezetbarát, de ennyi nekem is belefér :)
Egyszerűen szeretek adni. Szeretem látni az örömöt mások arcán, néha a meglepődöttséget, hogy gondoltam rá. Egyesek szerint az igazi adás önzetlen -de el kell árulnom, az én adásaim nem önzetlenek: önző módon ezzel magamnak (is) szerzek örömet. És hiszem, hogy ezen a win-win szituáción túl egyszer visszajut hozzám minden, amit adok -illetve törleszem az eddig kapottakat. Így vagyunk egyensúlyban :)
Olvasónapló 3. - A katedrális
Híres, mindneki által dícsért, az első 300 oldalát elolvastam (még kb 700 van hátra) és nem olvasom tovább. Tök jó meg minden, de nem okoz boldogságérzetet -valószínűleg azért, mert egy cseppet sem boldog történet. Lehet, hogy egyszer még előveszem, de 300 oldal depresszió most elég volt. Pedig nem lenne rossz... (lehet én is elmentem amerikai irányba, és csak azt tudom értékelni, aminek boldog vége van? nem hiszem... bár lehet :D most őszintén: nem jobb egy happy end??? na ugye hogy jobb....)
Névnap
Ja és köszönöm mindenkinek a névnapi köszöntést! Nagyon örültem neki! :)
