Az őszinteséget szerintem két fő vonatkozásban érdemes vizsgálni, fontos megkülönböztetni a magunkkal szembeni őszinteséget a másokkal szembeni őszinteségtől. Ma ez utóbbiról fogok írni, természetesen egy szuper idézettel kezdve:
„Hazudni rossz, legalábbis ezt tanítják, állandóan, születésünktől: az őszinteség a legjobb út, az igazság felszabadít, a hazug ember és a sánta kutya esete, meg hasonlók. De sajnos néha muszáj hazudni. Azért hazudunk magunknak, mert az igazság nagyon fáj. Mindegy, mennyire próbáljuk tagadni, nem észrevenni, a hazugságok végül szertefoszlanak, akár tetszik, akár nem. De tudják, mitől igaz az igazság? Hogy fáj. Ezért hazudunk.” Grace klinika c. film
A másokkal szembeni őszinteségről egy nagyon érdekes (érdemes) gondolat jutott ma eszembe. Az elmélkedésem egy igazán szeretett –lehet mondani- barátom esete kapcsán kezdődött, miszerint hiába szeretne őszinte lenni, ha a másik fél egyszerűen ’nem vevő rá’. Igen, ez egy súlyos és szerintem általános probléma! Biztos nem én –és ő- vagyunk az egyedüliek, akikkel megesett már, hogy valamit nagyon szerettünk volna elmondani, esetleg már napok (hetek) óta gyűjtögettük az erőt, hogy ezt megtegyük, majd minden bátorságunkat összeszedve a másik elé álltunk –és ő vagy az első mondatnál egy viccel elvette az élét a dolognak, vagy nem tartotta azt problémának, vagy csak rögtön másra terelte a szót… Vagy ami a barátom esetében történt: a másik fél nem hajlandó szembe nézni az igazsággal! Ez további két gondolatot vet fel: egyfelől magával szemben nem őszinte –mert fáj- de amivel magát rövid távon megkíméli, azzal hagyja az általa egyébként mindennél jobban szeretett embert egyedül a problémájával, gondoljunk bele, milyen gyerekes viselkedés ez!
És ami ezzel kapcsolatban ugyancsak felmerül: a problémák, a ’megmondás’, az őszinteség halogatása. Ez az a nehéz helyzet, amit mindenki tud, aki veszítette már el közeli hozzátartozóját, a többiek pedig valahogy mégse fogadják meg az egyetemleges tanácsot, miszerint: nem szabad halogatni. Mert sajnos tényleg lehet, hogy később már nem lehet.
A magunkkal való őszinteség kérdése egy hosszabb lélegzetvételű probléma, melyre a következőkben mindenképp ki fogok térni.
