Ma egy idézetet olvasva támadtak gondolataim -minthogy nem értek egyet egy egyébként ismert -és általam is elismert- emberrel.

Popper Péter idézetek
" ... Még el kell mondanom egy szomorú hírt. Az ´Igazi´ nem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne ´igazi´. De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált. ..."

Ez szerintem mindössze annyit jelent, hogy Popper Péter nem találta meg az igazit! És nem tartom fairnek, ha valaki saját "sikertelensége" miatt megpróbál másokat is kiábrándítani! Mert ha valaki hiszi, hogy nem lézetik AZ Igazi, biztos soha nem is fogja megtalálni! Hiszen ha egyszer ott is lesz előtte, nem fogja felismerni, mert meggyőződése lesz, hogy Ő nem is AZ igazi, csak valaki, aki egyébként PONT olyan, mint amilyennek lennie kell! Kompromisszumok nélkül PONT olyan, mint amilyen nekeM kell. És ugyan minden kapcsolatban szükségesek a kompromisszumok, de ezeknek csak a szokásokban, relatív ésszerűségekben van létjogosultságuk - a másik alapvető személyiségében nem! Ez az, aminek "úgy kell jónak lenni, ahogy van"!

Ebben a témában sokkal inkább tudok azonosulni Paolo Coleho-val, aki műveiben gyakran foglalkozik az 'Igazi-kérdéssel', és nála -ahogy az án meggyőződésem szerint is- alap igazság, hogy teremtetett valaki(k), aki(k) számunkra az IGAZI!

Ehhez egy rövid idézet Brida című könyvéből:

„Hogy ismerem föl a Másik Felemet?
Brida úgy érezte, ez a legfontosabb kérdés, amit valaha is föltett.
– Kockáztatva – felelte végül Wicca. – Vállalva a vereség, a csalódás, a kiábrándulás kockázatát, és soha fel nem adva a Szerelem keresését. Aki nem adja fel, az győz.”
 

És hogy hogy lehet felismerni az Igazit? "A Másik Felünket föl lehet ismerni a szeme csillogásából - az emberek az idők kezdete óta így ismerik föl az igaz szerelmüket!"

Egy másik idézettel zárom ezt a kérdést -ugyancsak Coelho:

"Senki sem tudhatja, hogy mi fog történni a következő percben, és az emberek mégis mennek előre. Mert bíznak. Mert van Hitük."

ÉS szerintem pont ennek a hitnek az elvesztését okozza, ha az emert olyan alapvető dolgokban próbálják elbizonytalanítani, mint abban, hogy létezik IGAZI. Ha nincs meg a hit, a bizalom, akkor szerelem-téren az ember megáll, megreked. És így tényleg soha nem fogja meglátni az Igazit.

Még egy érdekes gondolat a "véletlenekről" -bár biztos, hogy erről még fogok külön, teljes értékű bejegyzést is írni. Épp Ausztriába költöztem, és egyik első "itteni" dolgom volt elolvasni a fent említett Brida című könyvet. Épp nagyon rossz kedvem volt, szomorú voltam a családom és a barátaim miatt -akikkel már nem futhattam össze minden délután, amikor szomorú voltam, és persze az üresen hagyott addigi otthonom nyújtotta "biztonságérzet", "otthon-érzet" is teljesen hiányzott még, annak ellenére, hogy nem idegen helyre jöttem, egy olyan emberhez, akiért ezt a váltást meg lehet tenni. Ennek ellenére persze többször elbizonytalanodtam, és ekkor értem a könyvben a következő kérdéshez:

"Képes lennél mindent feláldozni életed párjáért?"

És ezen én is elgondolkodtam. ÉS MARADTAM.