Mára pár Ganghi idézettel készültem, hozzá pedig a végén "rövid" életrajz, mintegy érdekességként. Van olyan idézet, amit jótanácsként érdemes megfogadni, van amit pedig érdemes átgondolni, és ehhez alakítani magunkat.

"Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd."

"Először magadban kell létrehozni a változást, amit a világtól követelsz."

"A szemet szemért elv csak oda vezet, hogy az egész világ megvakul."

"Ellenzem az erőszakot, mert ha úgy tűnik is, hogy hasznos, a haszon csak átmeneti, de a szörnyűség, amit okoz, maradandó."

"Nincs semmi, ami oly mértékben pusztítaná a testet, mint az aggodalom, és ha valaki hisz Istenben, akkor szégyellheti magát, ha bármi miatt aggodalmaskodik.”
 

1869-ben született Mohandász Karamcsand "Mahátma" Gandhi, a nemzet atyja, India felszabadítója. Vallásos hindu nevelést kapott. 13 évesen megnősítették, egy ideig ateista volt, kipróbálta a dohányzást és a húsevést is. Angliában tanult jogot, az itt töltött idő alatt a helyi szokások és az otthoni hagyományok közt őrlődött.

1893-tól Dél-Afrikában élt, s a faji megkülönböztetéssel szembesülve az itteni indiaiak szószólója lett, erőszakmentes ellenállása eredményes volt..

Gandhi 1914-ben tért haza, 1920-tól volt a függetlenségi mozgalom és a Kongresszus Párt vezetője. Fegyvertelen harcot, "együtt nem működést" hirdetett a brit gyarmatosítókkal szemben. Többször került börtönbe, többször folytatott éhségsztrájkot, de célját mindig elérte. 1934-ben lemondott a Kongresszus Párt vezetéséről, mert szerinte vezetőtársai az erőszakmentességet csak eszköznek tartották. A II. világháború idején újra szembefordult pártjával, amely az autonómia fejében támogatta a briteket.

1947-ben nem tudta megakadályozni, hogy a kivonuló britek a hindu-muszlim ellentétre játszva gyarmatukat két részre (India és Pakisztán) osszák. Az egység elvesztését, a két közösség közti összecsapásokat Gandhi tragédiaként élte meg. Gyalog járta a falvakat a menekültek segítésére, a sebek gyógyítására törekedve, ezért mindkét fél részrehajlással vádolta. Mivel a szó nem használt, 79 évesen böjtbe kezdett, s ennek hatására a zavargások megszűntek.

1948. január 30-án egy hindu fanatikus gyilkos golyója oltotta ki életét.

Két célja, a függetlenség és népe felemelése közül Gandhi az elsőt maradéktalanul elérte, a második azonban csak részben valósult meg. Ő egy archaikus, egyenlősítő társadalomról álmodott, ahol nincs szegénység, de modern nagyipar sem, olyan közösséget akart, ahol mindenkinek jut megélhetés, étel, ruha. Kritikusai felróják neki azt is, hogy ugyan megpróbálta eltüntetni az érinthetetlenek kasztjának szégyenbélyegét - a hindu hagyományokat megszegve együtt élt és étkezett az általa Isten gyermekeinek nevezett páriákkal -, mégis fenntartotta s nem megszüntette a kasztideológiát.

1948-ban ő kapta volna a Béke Nobel-díjat, amit halála miatt-és az arra való tiszteletből ebben az évben nem ítéltek oda másnak.

(mult-kor.hu történelmi portál alapján)